A teotlgo nyelv több létigét különböztet meg. Ezek közül most megnézzük a hely meghatározásával kapcsolatos létigéket. A hely meghatározására a teotlgo két külön létigét használ.

A létigék azonban kivételt képeznek. Amíg a többi igénél, ha ugyanazzal a magánhangzóval kezdődtek mint amivel az előtag végződött, akkor a kiejtésben egy nem jelölt "h°" jelenik meg. A létigék esetében egyes számban ilyenkor egy "j", többes számban pedig egy "y" jelenik meg. Nem csak a kiejtésben, hanem írásban is.

Pl.:
Domtlni nies. (Otthon vagyok (de nem biztos, hogy otthon maradok).)
Vespréémni nijis. (Veszprémben vagyok (és valószínű, hogy ott is maradok).)

Äthineni tejes. (Athénban vagy (valószínűleg csak egy darabig).)
Segedni teis. (Szegeden vagy (és valószínűleg továbbra is ott leszel).)

Iwhäbusëlloktlni ejes. (A munkahelyén van (de feltehetően csak egy darabig).)
Madyartlánni eis. (Ő Magyarországon van (és valószínűleg marad is).)

Dëbrëcenni mies. (Debrecenben vagyunk (de csak valószínűleg egy darabig).)
Budapështni miyis. (Budapesten vagyunk (és még valószínűleg ott is leszünk még).)

Ländenni ties. (Londonban vagytok (de csak valószínűleg egy darabig).)
Pééchni tiyis. (Pécsen vagytok (és még ott is lesztek).)

Tookyooni l°eyes. (Tokióban vannak (egy darabig).)
Ëgerni l°eis. (Egerben vannak (és valószínűleg maradnak is).)

Összefoglaló

Az alábbi ábra jobban segít megérteni az "is" és az "es" létigék közötti különbséget.

Mindkét létige azt fejezi ki, hogy a kijelentés pillanatában az adott személy vagy dolog valóban ott tartózkodik. A különbség abban van, hogy a beszélő mennyire tartja valószínűnek, hogy ez az állapot a jövőben is fennmarad.

Megjegyzés

A helységnevek, országnevek az ottani lakóság által használt név fonetikai kiejtése alapján kell átírni.